1: Hagyományos korrózióállóság nyomás alatt: A rozsdamentes acél és a bevonási technológiák határai Vegyi szivattyúk
1.1: A rozsdamentes acél alapvető védelmet nyújt enyhe kémiai környezetben
A rozsdamentes acél már régóta választott anyag a mérsékelten korrozív körülmények között működő vegyi szivattyúk esetében. Belső ellenállása egy vékony passzivációs rétegből származik, amely elkülöníti a fémet az oxidációtól. Azokban a környezetben, ahol a folyadékok semlegesek vagy csak enyhén savasok, ez az anyag hosszú távú, stabil szivattyú működését biztosítja. Költséghatékonysága és általános tartóssága lehetővé teszi az alapvető ipari felhasználáshoz.
1.2: Az ötvözött fejlesztések mérsékelt javulást kínálnak, de elmaradnak a komplex médiumokban
Az olyan elemekkel való ötvözés, mint a króm és a nikkel lehetővé tette a kémiai szivattyúknak, hogy kissé agresszívebb környezetben működjenek. Ezek a kiegészítések növelik a fémet ” S Az oxidációval és az általános korrózióval szembeni ellenállás. A hagyományos ötvözet-kompozíciók által nyújtott védelem azonban továbbra is korlátozott, ha nagyon reaktív vagy instabil kémiai keverékekkel foglalkozik, különös tekintettel a többfázisú vagy vegyes savbázisokkal.
1.3: A bevonási technológiák ideiglenes akadályokat biztosítanak, nem pedig hosszú távú megoldásokat
A korrózióálló bevonatot gyakran alkalmazzák, hogy fizikai pajzsot képezzenek a szivattyú felületein. A környezettől függően ezek a bevonatok testreszabhatók specifikus ellenálláshoz. Ugyanakkor az olyan kérdések, mint a gyenge tapadás, a folyadékáramlás eróziója, a mechanikai stressz és a hőmérsékleti változások, aláássák hosszú távú hatékonyságukat. Amint a bevonat meghibásodik, az alapfém sebezhetővé válik az azonnali támadások miatt, veszélyeztetve a szivattyú integritását.
2: A klorid rejtett veszélyei: Miért sikerül a rozsdamentes acél szélsőséges kémiai alkalmazásokban
2.1: A klorid -ionok elpusztítják a passzív filmeket, ami gyors lokalizált korrózióhoz vezet
Kloridban gazdag környezetben - - mint például a tengervíz, bizonyos savak vagy kémiai iszapok bevonása - - A rozsdamentes acél védőfilmje gyorsan lebomlik. A klorid-ionok kicsi, agresszív és erősen mozgó, könnyen áthatolnak a mikro-hibákba, és megtámadják a mögöttes fémet. Miután a passzivációs réteg veszélybe került, a lokalizált korrózió gyorsan elindul és elterjed.
2.2: A pontozás és a hasadék korróziója fenyegeti a szivattyúk szerkezeti integritását
A foltos korrózió gyakran kisebb felületi hiányosságok vagy zárványok esetén kezdődik. Mély, keskeny lyukakat képez, amelyek behatolnak a fémrétegekbe, és gyenge pontokat hoznak a szivattyú alkatrészeiben. Eközben a hasadás korróziója statikus zónákban alakul ki, például karimák, tömítések vagy varratok, ahol a folyadék stagnál. Ezek a jelenségek gyorsan fokozódnak, aláássák a szerkezeti integritást, és olyan kudarcokhoz vezetnek, mint például perforációk vagy szivárgások.
2.3: Az ellenőrizetlen korrózió a berendezés meghibásodását és a termelési kockázatokat okozhatja
A korrózió előrehaladtával a kémiai szivattyú mechanikai ereje csökken. Csökkent a falvastagság, a repedés és a szivárgás veszélyezteti a szivattyú teljesítményét, és nem tervezett leállításokhoz vagy akár biztonsági eseményekhez vezethet. A folyamatos termelési környezetben, mint például a petrolkémiai vagy a gyógyszergyártás, az ilyen kudarcok súlyos kockázatot jelentenek a termelékenységre és a személyzet biztonságára.
3: Nagy teljesítményű ötvözetek és bevonatok: Erőteljes, de költséges és hiányos védekezés
3.1: A nagy teljesítményű ötvözetek hatékonyak - - De pénzügyi szempontból életképes tömeges felhasználásra
A fejlett korróziós rezisztens ötvözetek, például a nagy molibdén vagy titántartalommal rendelkezők, jobb tartósságot kínálnak szélsőséges kémiai expozíció mellett. Ugyanakkor ritka fémeket, komplex feldolgozást és szigorú minőség -ellenőrzést igényelnek. Ezek a tényezők jelentősen felfújják a költségeket, így a nagyszabású megvalósítást nem praktikussá teszik a legtöbb kémiai növénynél, amelyek egyszerre több száz szivattyút üzemeltetnek.
3.2: Még a legjobb ötvözetek is lebomlanak hosszú távú stressz és szélsőséges körülmények között
Robusztusságuk ellenére a nagy teljesítményű ötvözetek nem immunis a nagy nyomás, a hőmérsékleti ingadozások vagy a hosszan tartó kémiai támadások hatásaitól. Az idő múlásával a mikroszerkezeti változások, mint például a gabonahatárok gyengülése, az ötvöző elemek diffúziója és a passziváció bontása csökkentik a korrózióállóságukat. Ez a teljesítmény lebomlásához és a kevésbé fejlett anyagokban tapasztalható hosszú távú kudarc kockázatához vezet.
3.3: A bevonási hibákat a mechanikus és a termikus stresszorok felgyorsítják
A védőbevonatok gyors javításként jelentkezhetnek, ám az operatív terhelések során komoly tartóssági problémákkal kell szembenézniük. A szivattyú rezgése, a folyadéksebesség, a kavitáció és a termikus kerékpározás hozzájárul a bevonáshoz vagy a repedéshez. Amint a bevonat még egy kis területen is meghibásodik, a korrozív szerek közvetlen hozzáférést kapnak a fémszubsztráthoz, rövid időn belül veszélyeztetve a teljes rendszert.
